Mi is az az EMO? Sok-sok hülyén kinéző, magát vagdosó, sírós-pityogós gyerek, akik művészetnek érzik azt, ami amúgy közröhej tárgya.
De valami lehet abban, hogy ez művészet, és nem is csak mai divat, ami hipp-hopp eltűnik. Tényleg művészet. Szentimentalizmus.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentimentalizmus

Ragadjunk ki pár részletet a szócikkből, ami az EMO-ra is jellemző:
"A szentimentalizmus a líra műnemére volt jellemző, hiszen az érzelmeket, ahogy az irányzat elnevezése mutatja (szentimentális=érzékeny, érzelgős), ez tudta a legjobban kifejezni."
"Az irodalmárok ezt a stílust csak úgy emlegetik, hogy az érzékenység kultusza."
"...Ezek a hősök és hősnők, bár érzelmeikben rendkívül gazdagok, valójában cselekvésképtelenek, csak szenvedni, gyötrődni, lemondani tudnak. Nem képesek harcolni a boldugságukat lehetetlenné tevő akadályok ellen, ezért sorsuk a lassú rejtett sorvadás, majd a halál. A külvilág minden ütésére, minden megpróbáltatására kétségbeeséssel, visszahúzódással reagálnak."

Kiemelném az alábbi mondatot még egyszer, ami miatt szánalmas EMO-nak lenni:
"Nem képesek harcolni a boldogságukat lehetetlenné tevő akadályok ellen..."

Szóval ha valaki csak depizni tud, és erre még büszke is, az lehúzhatja magát a WC-n.