Azon a borzalmas napon szegény Patai Józsika beteg nagymamájához ment látogatóba két pajtásával.
Nehéz volt kijutnia a második kerület közismert gettójából, négy rasszista romaverő rendőr is igazoltatta, egyikük gumibottal meg is ütötte, amikor csupán annyit rebegett a „Papírokat, cigány” felszólításra, hogy „természetesen, biztos úr”.
Józsika kosarában a Máltai Szeretetszolgálattól kapott 10-12 mobiltelefon, 8-10 pénztárca, némi speciális gyógyfűkeverék és por 22 db zacskóban, néhány egyszerű, a kirekesztettekre jellemző 5 cm vastag aranylánc, fél tucat puritán, bálás Versace öltöny, egy-két apró, a szociálisan hátrányos helyzetűeknek osztogatott Denon DVD lejátszó, egy szeméttelepen talált Oxford Advanced Learner’s Dictionary és Világirodalmi Lexikon, a Vizsolyi Biblia, egy fémből készült 28 cm hosszú, olcsó háztartási eszköz volt, amit a nagyinak szánt ajándékba a „Speed” nevű legolcsóbb fájdalomcsillapítóval együtt, s egy ujjakra felhúzható, kedves kis acélékszer.
A 21-es buszon éppen egy öreg néninek segítettek a csomagjait felcipelni amikor SS egyenruhás, 25-30 év közötti szőke férfiak érkeztek a megállóba. A Székely Himnuszt énekelték.
- Ide nekem egy rohadt zsidót! – kurjantotta a legtagbaszakadtabb vandál, hideg kék szemei izzottak a gyűlölettől.
- Nincsenek a buszon izraeli vallásúak. – motyogta félénken Kohn bácsi, miközben 24 karátos aranyóráját lopva levette csuklójáról és kabátzsebébe csúsztatta.
- Ehun van egy! – üvöltötte az egyik verőlegény, és véres ingujj kivillant éjfekete egyenruhája alól. Ekkorlépett közbe Józsika:
- Pax Vobiscum! – mondta szerényen az őrjöngő hitleristáknak – Mindnyájan testvérek vagyunk! – Hangja halk volt, mégis határozott.
Kicsiny, gyönge testével – nem régen épült fel egy súlyos vírusfertőzésből – védte az ártatlan, remegő Kohn bácsit.
A busz hátuljában álldogáló tíz válogatott rögbijátékos, hat súlyemelő, két +130 kg-os birkózó, Fekete László, Toldi Miklós, Görbe Nóra (Linda), az antiszemita Mel Gibson, Lovas István, ifjabb Hegedűs Lóránt, a páncélos tábornok Joseph Ratzinger és Tomcat rideg közönnyel nézte végig a rasszista megnyilvánulást. Sőt, az egyik szemtanú későbbi beszámolója szerint a blogger karlendítéssel bátorította a fasiszta pribékeket.
- Ha nem takarodsz előlem, keresztül szúrlak, te büdös cigány! – ordította a Mortimer névre hallgató Obersturmbahnführer a frissen mosakodott, illatos fiúnak, ám Józsika halált megvető bátorsággal, rendíthetetlenül védelmezte a halmozottan hátrányos helyzetű , minden munkahelyről alapítványi, médiavezetői és bankigazgatói székből kirekesztett embertársát. Szemeiből a szeretet és a jóság fénye sugárzott. A kigyúrt, homlokán és talpán horogkeresztes tetoválást viselő vadállat erre kihúzta hüvelyéből második világháborús német kardját, s rárontott a Roma Katolikus Ifjúsági Szövetség tizenöt éves tagjára. A fajgyűlölő penge a gyermek hasába hatolt és tizenkét helyen jött ki a hátán. Mindez egyetlen döféstől!
- Bocsásd meg nekik Uram, nem tudják mit cselekszenek! – rebegte elhalóan Józsika, majd kezével megáldotta támadóit és lehunyta két szemét. Az utasok elégedett cinkos mosollyal szálltak le a buszról – többen kezet ráztak a támadóval vagy leköpték a vérében úszó Józsikát, majd csendesen eltávoztak a tett színhelyéről.
Egy humánusabb járókelő megpróbált segítséget hívni mobiltelefonján, ám a közeli templom katolikus (vagyis nyilas) plébánosa kicsavarta kezéből a távbeszélő szerkezetet és porrá zúzta az aszfalton.
- Cigánybuzi! – sziszegte a jótét lélek fülébe.
A mentők és a rendőrség csak 13 óra múlva értek ki a helyszínre.
Addig SENKINEK nem tűnt fel az ártatlan, megsebzett roma kisfiú!
Kegyetlen gyilkosa (aki akkor még nem tudhatta, hogy Józsika iszonyatos sebekkel ugyan, de túlélte a támadást) Mortimer, menekülés közben berohant egy titkos árja szépségszalonba, ahol 3 órát szoláriumozott, fekete parókát vett fel, majd a rendőrségen megbúvó náci bajtársaival mobilon lebeszélte a fedősztorit, miszerint ő is roma.
Tegnap a fasizmus még csak az ajtónkban állt, ma bejött az előszobánkba és holnap talán már mindennapi életünk része lesz!
Független Szabad és Demokrata Hírszolgálat
Forrás: Bombagyár
Az igazi Józsika-sztori
2007.11.14. 23:32 | sarkisarkany | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kozrohej.blog.hu/api/trackback/id/tr68229487
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.